Theodor Fontane: Effi Briest

Fontane ebben a regényében éri el jellemábrázoló ereje csúcsát. Teljes jellemrajzot ad, teljes élettörténetet beszélve el. A kislányfővel férjhezadott hősnőt nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a porosz főhivatalnok, Innstetten báró oldalán. Effi Briest embertelen házassági konvenciók bezártságában vergődik. Házasságtörése kitörési próbálkozás a magányból. Az író nagy erővel festi le a porosz junkenség természetellenes merevségét, alattvalószemléletét. Effi Briest, akiben volt „természetes okosság, nagy életvidámság és szívbéli jóság”, meg az átlagosnál több féktelenség, Anna Karenina és Madame Bovary mellett annak az asszonyi hűtlenségnek a jelképe, amely nemcsak megbocsátható, de szinte fölmagasztosul. Noha az írói jellemzés szerint „nem erőssége a harc és az ellenállás”, mégis keményebb, önállóbb alkat, mint híres sorstársnői. Szenvedélye öncélú: Crampas őrnagy nem volt különösebben érdemes rá, csak alkalmat adott egy szánalmas, titkos lázadásra. Környezete, amely már azon is fölháborodott, hogy gyermeke keresztelőjét éppen augusztus 15-én, Napóleon születésnapján tartotta, végérvényesen kitaszítja. Effi mégsem teljesen elszigetelt. Az öreg falusi lelkész és a vidám, hűséges cselédlány megértik, védik; és helytelenítik, hogy az ilyen ügyekbe emberek belehaljanak. (Innstetten báró ugyanis párbajban megöli Crampas őrnagyot). Isten néma teremtménye, Rollo, a kutya sem veti ki a szívéből Effit, a kor álerkölcseinek áldozatát. Halála nem drámai öngyilkosság, hanem lassú elsorvadás a vidéki magányban. „Az európai elbeszélőpróza királyi ékszere” (Thomas Mann), ma is meggyőző, művészi hiteles olvasmány.

Iris Murdoch: A háló alatt

A főhős, Jake Donaghue, a „szabadúszó” irodalmár helyet keres magának a világban. Afféle „dühös fiatal” ő is, de rossz közérzetét, elégedetlenségét nem szenvedélyes dühkitörésekkel fejezi ki, hanem szkeptikus gúnyolódással. A legelképesztőbb kalandok során sem veszti el ironikus nyugalmát: a híres filmsztár konyhaajtaja előtt hallgatózik, s alig tud megmenekülni a felindult lakók haragjától: súlyos kockázatot vállalva, elrabolja a hollywoodi állatfilmek sztárját, egy idomított kutyát, barátja lakásán felrobbant egy széfet, hogy néhány levelet megszerezzen, és így tovább. Krimiparódia? Több annál! Abszurd szituációkba került Jake egyetlenegy kérdésre keres választ: feloldható-e a magány, létrehozhatók-e igaz emberi kapcsolatok? Leginkább bölcseleti kalandregénynek nevezhetjük Iris Murdoch könyvét, nemcsak azért, mert a humoros, sőt fantasztikus eseményeket sokszor hosszú oldalakra megszakítják a filozófiai elmélkedések, hanem, mert a sohói éjszakát, a varázslatos Párizst szuggesztíven felidéző kalandok maguk is egy sajátos életszemléletet fejeznek ki.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy New-England-i kisvárosban élnek. Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni, a tizenöt éves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget, az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti, Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű. Otthoni kalandjaik, igyekezetük, amellyel a család jövedelmét próbálják növelni, barátságuk a szomszéd Laurence családdal és későbbi szerelmeik ma is lebilincselik üdeségükkel, fordulatos és izgalmas történetükkel az olvasót.

James Joyce: Ulysses

Nem tudtam végigolvasni, a felénél feladtam.

Jorge Amado: Csodabazár

Jorge Amado "jogot tanult és részt vett a Nemzeti Felszabadítási Szövetség harcaiban. Alig tizenkilenc évesen jelent meg elsõ regénye, A karnevál országa, amely szülõföldje, a bahiai munkások, csavargók, halászok, félvérek, négerek, prostituáltak színesen kavargó, érzéki, változatos, a valóságban azonban nagyon nehéz, néha pedig megkapóan kedves, lírai világát mutatta be. A kötet nagy vihart kavart, kifogásolták merész társadalomkritikáját, újszerû stílusát."
A csodabazár szinté Bahia földjén játszódik, hasonlóak a szereplők, mint a fent említett műben. A rendőrségi visszaéléseket mutatja be, ahogy fegyveresen is próbálják felszámolni a bahiai embereket összekötő hagyományokat, isteneket egyszóval a kultúrájukat. Ez nem sikerül nekik, mert többek között Pedro Archanjonak köszönhetően, akik mindent megtesznek az ősi kultúra fennmaradásáért.
A regény Pedro Archanjo halálhírével kezdődik, akit egy amerikai antropológus "újra felfedez magának" és Bahaia földjére utazik, hogy személyesen is lássa, ahonnan az egyszerű ember származott. Visszaemlékezés a történet maga.

5/5
könyvtári példány

Primo Levi: Ember ez? – Fegyvernyugvás

Aki szépirodalmi műre számít az nagyot fog csalódni. Valódi, korhű dokumentum regény a javából, amely önéletrajzi ihletésű történetmondás a legsötétebb valóság mindennapjairól.
A cím a kötet két nagy fejezetének a címére utal. Az első részben Primo Levi az auschwitzi lágerba kerülésének történetét mondja el nemes egyszerűséggel. A mindennapok túléléséért folytatott harc leírás közben egy- egy társával történt eseményt ír le. Így elkerüli azt a veszélyt, hogy csupán egyes szám első személyében számoljon be a történésekről.
Az "Ember ez?" kérdésnek kettős értelmezése olvasható: a fasiszták embertelensége a lágerben és a táborlakók elállatiasodása a mindennapi borzalmak túléléséhez.
A "Fegyvernyugvás" című részben a láger felszabadulása és az Olaszországba vezető út közötti időszak történetét meséli el. Ahogy a cím is utal rá, ez még nem béke, nem felszabadulás, mindössze fegyvernyugvás, mert a megpróbáltatásoknak még nincs vége azzal, hogy a szögesdrótokban már nincs áram, és a fasiszták parancsai elhallgattak.
Emlékkönyv e regény és figyelmeztetés, hogy az emberek többé ne kövessenek el ilyen aljasságokat, valamint arra, hogy ilyen körülmények között is, ameddig csak lehet meg kell őrizni az emberi mivoltját mindenkinek.
A regény minden sorát fájdalom volt olvasni, ezért kissé nyomasztó is volt. A téma iránt érdeklődőknek mindenképpen olvasásra ajánlom, egyébként csak erős idegzetűeknek.

4/5
könyvtári példány

Charles Dickens: Szép remények

A fülszöveggel ellentétben nem találtam a legjobb regényének, az Örökösök messze felülmúlja! Ennek ellenére (bár nehéz volt a nyelvezete és kissé döcögősen ment helyenként az olvasása) szívesen olvastam végig.

Emlékeztető:
„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből.