Linn Ullmann: Kegyelem

„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet” (Zsolt, 51:3)
Egy vallásos ember számára a halál nem jelent félelmet, a hite átsegíti azon az időszakon, amely alatt a teste és a lelke szép lassan külön válik.

Mit tehet Johan Sletten és mindenki más, kik a hittől távolabb helyezkednek el és sorsuk a betegség és a haldoklás. Két dolgot szeretnének nagyon a megbékélést és az emberi méltósággal történő távozást. A megbékélés, elfogadás leginkább az emberi kapcsolatokra vonatkozik (jóvá tenni, amit még lehet, kibékülni akivel még lehet), a méltóság akarása az emberként, kínzó, elviselhetetlen fájdalmak nélküli halál. Ez a két „tétel” a kegyelem, ami csak keveseknek adatik meg és amiért sokan emelik fel a hangukat, hogy engedélyezzék a kegyes halált (eutanázia).

Nem rég veszítettem el az édesanyámat. Úgy ültem mellette minden nap, mint Mai Johan mellett. Amikor olvastam a könyvet végig rá gondoltam és az utolsó 6 nap játszódott le bennem. Bár más módon, de megkapta a kegyelmet, nem tépázták meg az emberi méltóságát és amikor utoljára beszéltünk teljes harmóniában, a megbékélés hangulatában voltunk. Csak akkor könnyebb a szívem, ha erre gondolok.

Linn Ullmann: Áldott gyermek

Erika, Laura és Molly három testvér, akik különböző anyáktól születtek és Isak az apa személye kapcsolja össze őket. Na és a nyár, amit mindannyian Hammerső szigetén töltenek. A regény felépítése egy szép lánchoz hasonlít a legjobban. A láncszemek a múltból és a jelenből, a lányok életéből kerülnek ki és a gondolat, – emlékfoszlányok egymásba kapcsolódva alkotják a láncot. a láncon a kapocs Ragnar személye, aki az áldott gyermek. Hogy miért áldott és miért nem üldözött vagy átkozott, arra nekem a fiú karaktere, viselkedése a magyarázat a többi fiatallal szemben. Persze erről (is) lehet vitatkozni, de nekem ezt sugallja. Nagyon tetszettek a leírások, a történetvezetés, a lányok személyisége és a könyv felépítése. Egy szóval ötös a javából és kedvenccé avanzsált!

"Hanem Ragnarból sohasem kaphatnak eleget. Ez már csak így van. Ragnar a legszebb, a legkedvesebb. A leginkább vágykeltő. Ragnar az áldott gyermek. Rohan és rohan, és csak nagy ritkán kapják el. Ragnes hallja a saját lélegzetét, egyenletesen beszívja a levegőt, majd egyenletesen kifújja.
Most már messzire lemaradtak mögötte. Hallja még mindig a kiáltásaikat. És a nevetést. De a köztük lévő távolság egyre csak nő, és azok hamarosan eltűnnek majd, és akkor ő teljesen magára marad, és végre szabad lesz, teljesen."

"Nem tűnünk el nyom nélkül. Az életünkkel hagyunk nyomot magunk után."