Drága, jó Charles Dickens úr!
Először is engedje meg, hogy legőszintébb tiszteletemet fejezzem ki, ezért a regényfolyamért, amit a kezembe vehettem.
Az Örökösök az egyik legnagyszerűbb olvasmányaim egyike, amelyet az utóbbi időben olvastam.
Hogy miért tetszett - joggal kérdezheti tőlem.
Nézzük röviden. Kezdjük talán a társadalmi háttérrel. Reális képet nyújt minden olvasó számára arról a századfordulóbeli Angliáról, amit mi csak a leírásokból és a történelem könyvekből ismerhetünk. Külön élvezet volt olvasni az ügyvédek "ténykedéséről", ahogy vagyonszerzésük érdekében mindent elkövettek azért, hogy az időt húzzák és a klienseik teljes mértékben kiszolgáltatottá váljanak nekik. Az az örökösödési per, amelyre a regényét építi a legjobb példa erre a visszaélésre. A lám mi lett a vége - mindenki csak veszített rajta. Őszintén merem remélni, hogy ez a precedens értékű igazságszolgáltatás ma már a helyére került és az Ön által megfestett kép már csak a történelem bugyraiban fordul elő.
A szereplők bemutatása és ténykedése külön feszültséget és élvezetet hoztak a regénybe. A jóságos Eszter mellett mindenki eltörpült, bár a gyámapja jósága már-már romantikus színezetet kapott mégsem ment el a romantika világába a karakterek formálásában. Az unokatestvérek végtelen és mindent feláldozó szerelme is elképzelhető a szerelem világában, mint ahogy az is, ahogy a szeretett ifjú a per rabjává válik. A semmihez nem értő és kitartástól mentes fiú szinte függőségi állapotba kerül, amire mint tudjuk - általában a szenvedélyekre vonatkozóan - nagyon ritkán van csak megoldás.
Eszter személye az összekötő kapocs az egész műben. Jósága és önfeláldozása azt a modellt állítja elénk, amilyen lehetne, amilyennek lennie kellene minden fiatal lánynak. Nem veszíti el erényeit akkor sem, amikor értesül származása felől, pedig ez nem kis trauma lehetett számára. Becsületessége és önzetlensége sokakat átsegít a bajon, miközben önmaga a betegség folyamán maradandó károsodást szerez. De még ez sem változtat rajta, aminek következménye is stílszerű (talán romantikus)szerelme elnyeri jutalmát.
A mellékszereplők (írnokok, másolók, ügyvédek) további színt visznek a palettába. Aljasságuk, kapzsiságuk éppúgy elképzelhető a valós világban, mint ahogyan a jó a másik oldalon. Úgy érzem, hogy ezek a szereplők erősítik azt a képet, amit az igazságszolgáltatásról (ha lehet így nevezni) festett számunkra. A történetszövésének köszönhetően minden oldalra jut valami érdekes, sőt még izgalmas epizód is. Ha már realista vonásokat nézzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a haláleseteket sem, amelyek már-már krimibe illő nyomozásokat indítanak el.
A gazdagok és a szegények világa élet ellentétben áll egymással, de a megfelelő korrajz bemutatásához erre is szükség volt. Fájó szívvel olvashatunk a nyomornegyedekben élőkről, a hóbortos de megtűrt szegényekről.
Összességében állíthatom, hogy a nagyszerű korrajz, szereplők felvonultatása és a romantikus illetve realista elemek aránya egységes egésszé formálta ezt a kitűnő művet.
Őszinte szívvel köszönöm Önnek ezt az élményt és keresni fogom további műveit is, abban a reményben,hogy hasonló élményekkel leszek gazdagabb.
Tisztelettel, fukszia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése