José Saramago: Megvilágosodás

Fülszöveg:

Saramago Vakság című regényének helyszínén, az egykori „fehér vakság” országában vagyunk ismét, négy évvel a szörnyű események után, amelyekről ma már senki sem beszél; a közmegegyezés szerint úgy tekintenek arra az időszakra, mintha meg sem történt volna.

Ám egyszer csak megint furcsa dolgok történnek: a fővárosi önkormányzati választásokon az emberek túlnyomó többsége üres szavazólapot dob az urnába. A megismételt választáson ugyanez történik, mire a demokráciát erőszakkal is érvényesíteni akaró kormány megbünteti a renitenskedő fővárost: előbb kijárási tilalmat, majd ostromállapotot rendel el, s ügynökök, titkosrendőrök ezrei próbálják megtalálni az összeesküvés szervezőit.

A tehetetlen kormánynak végül – egy állampolgári bejelentés nyomán – mentő ötlete támad: kiderül, hogy a négy évvel korábbi vakság idején akadt egy nő, aki nem veszítette el a látását. Egy háromfős nyomozócsapat kapja a feladatot, hogy leplezze le az illetőt; a hatalom ugyanis kapva kap az alkalmon, hogy végre megtalálhatja ennek az új „vakságnak” a terjesztőjét…

Borzongatóan, kegyetlenül determinált, orwelli világ tárul ki előttünk Saramago új művében, amelynek írásakor a szerzőre nyilván hatottak az elmúlt évek világpolitikai eseményei: regénye szuggesztív vízió és látlelet arról, mivé fajulhat a modern demokrácia.

Idézetek:
“… a legbiztosabb határvonal az emberek között nem az ostobák és az okosak között húzódik, hanem az okosak ls a még okosabban között, az ostobákkal azt teszünk, amit akarunk, az okosakat úgy szereljük le, hogy a szolgálatunkba állítjuk, a túlságosan okosak viszont, még ha velünk vannak is, végtelenül veszélyesek, bár erről nem tehetnek, és a legkülönösebb az, hogy minden cselekedetükkel arra figyelmeztetnek bennünket, hogy legyünk óvatosak velük,…” (217)

“…Nincsenek rendőrök a városban, főfelügyelő úr, kivonták őket, amikor az ostromállapotot kihirdették, mondta a felügyelő, Most már értem, csodálkoztam is, hogy milyen nagy nyugalom uralkodik mindenfelé.” (250)


“Azon is elgondolkodtam, mennyi ideig fog tartani, amíg megkapom a válaszokat, amelyekre várok, Már előre tudja, milyen válaszokat vár, vagy azt várja, hogy a kérdéseire választ kapjon, kérdezte az orvos, és hozzátette, Mert a kettő nem ugyanaz, …” (261)


“Az, hogy valaki nem vakult meg, nem volt és nem is lehetett bűntett, bár ezzel most arra kényszerít, hogy kimondjam, ön, asszonyom, éppen azért követett el egy bűntettet, mert nem volt vak, Bűntettet, Gyilkosságot. (…)

Nem vagyok gyilkos, Megölt egy embert, Az nem ember volt, főfelügyelő úr, hanem egy féreg. A főfelügyelő megint leírt valamit, és odafordult az orvoshoz, Ön, uram, hol volt, amíg a felesége a féreg megölésével volt elfoglalva, …” (263)


“Ön, asszonyom, megőrizte a látását, miközben mindenki más vak volt, és mind ez idáig nem volt képes vagy nem akarta megmagyarázni, hogy miért, És ezért most azzal vádolnak, hogy összeesküvést szervezek a világdemokrácia ellen, Ezt próbálom kideríteni, …” (267)


“Nem, főfelügyelő úr, most már tudom, hogy egy szem jobban lát, mint kettő, mert nincs segítsége, ezért mindent magának kell csinálnia, Talán ezért mondják, hogy vakok között félszemű a király, …” (274)


“Mi történik, ha nem találunk bűnösségre utaló bizonyítékokat, Ugyanaz, ami akkor történne, ha nem találnánk ártatlanságra utaló bizonyítékokat, Ezt hogy értsem, albatrosz, Vannak esetek, amikor az ítélet már a bűntett előtt elkészül, …” (279)


“… ha egy vádlottról azt mondjuk,ártatlan, az azt jelenti, hogy kudarcot vallptt a nyomozás, Igen, ha a nyomozásnak az volt a célja, hogy egy ártatlanból bűnöst csináljon, …” (311)


“… azok olyan idők voltak, amikor, aki csak tudott, menekült, megrabolta a másikat, nehogy az rabolja meg őt, ütötte-verte a másikat, nehogy az üsse-verje őt, mert ahogy a vakok törvénye tanítja, mindig az a legfőbb ellenséged, akihez a legközelebb vagy.” (315)


“És hogy milyen a sors. Ez a nő, aki négy évvel ezelőtt egyedi esetként fontos szerepet játszhatott volna tudományos életünkben, és ilyenképpen a szemgyógyászat klinikai történetében kimagasló helyet foglalhatott volna el, most hazája és a nép ellenségeként jelenik meg a közvélemény előtt. Csak annyit mondhatunk, jobb lett volna, ha ő is megvakul.” (331)