A regény három nap politikai és személyes életek eseményeit mondja el, meglehetős részletességgel. Nehezen lehetett haladni a könyvvel, mert számtalan szálon futnak az események, amelyeknek összekapcsolása, egységes egésszé szervezése nem sikerült, véleményem szerint, a legjobban.
Ka újságíró és költő a frankfurti emigrációból visszatér szülővárosába Karszba. Karsz egy eldugott kis falu, amely mérhetetlen szegénységben, munkanélküliségben és politikai, vallási megosztottságban szenved.
A hó, amely szimbolikusan összekapcsolja a részeket egyrészt lehetőséget ad az írónak, hogy mélyebb filozófiai összefüggéseket, eszmei kalandozásokat tárjon fel, másrészt elfedi kezdetben sűrűségével és átláthatatlanságával a valódi feszültségeket, végül mint egy ostromlott várat elzárja, körbezárja a külvilágtól Karszot.
Ennek az elzártságnak és megosztottságnak (iszlamisták, kurd nacionalisták, köztársaság pártiak)köszönhetően háromnapos puccs következik, amelynek halálos áldozatai is vannak. Ka akaratán kívül belekeveredik ebbe a politikai öngyilkosságba és közvetítőként a szépséges és elvált Ipek kedvéért, akivel szemben olthatatlan szerelmet táplál közvetítőként és segítő erőként közreműködik.
Mindenki mindenkit megfigyelés alatt tart ezért számtalan veszélyes helyzeten keresztül teljesíti szerelme kérésére megbízatásait. A puccs végével szinte vonatra teszik és visszaküldik Frankfurtba, ahova ígérete ellenére nem követi őt Ipek, a szépséges asszony. A miértek és az okok a múltban keresendők, amelynek egy részére fény derül és árnyékot vet szerelmükre.
Négy év múlva Kát Frankfurtban megölik és legjobb barátja, aki zarándok útra indul követve Ka útját, próbálja felderíteni az okot és megtalálni a költő utolsó és egyben egységes kötetté szerkesztett verses kötetét, amely a Hó címet viseli. A karszti emberek hol megnyílnak, hol rejtelmes némaságba burkolózva hallgatnak Ka szerepéről, de nem szívesen emlékeznek rá.
A narrátor barát a három napos útról hazafelé tartó vonaton, ugyanúgy a sírásba menekül, mint Ka tette korábban és az értetlenség a fájdalommal keveredve tör ki könnyeiben.
Pamuk a szereplőket csak cselekedetein keresztül mozgatja. Kevés az a leírás, amelyből személyiségük mélyebb ismeretére szert tehetnénk. Részletes leírásokkal igazából csak a külvilág bemutatása során találkozunk, mindazzal a régi, megrögzött beidegződés alapján fenntartott múlttal, amelyen nem fog a nyugati fejlődés és amellyel szemben bűnös ateistának kiáltották ki Ka szabad, liberális elveit.
Pamuk ezért a könyvéért Nobel-díjat kapott, ezen kívül béke-díjjal is kitüntetett író.
5/3 csillag
könyvtári példány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése